Mérgezésre hajlamosító tényezők
A lovaknál bekövetkező mérgezések súlyossága függ attól, hogy milyen korú és állapotú ló, mikor és mennyi mérgező növényt evett meg, illetve abban mennyi volt a mérgező hatóanyag.
Csikók, vemhes kancák és idős lovak érzékenyebbek lehetnek, ahogyan az üres gyomorral legelő ló is nagyobb veszélynek van kitéve, mint az előtte szénával jóllakott társa. A széna sok ballaszt, vagyis töltőanyagot tartalmaz, ami csökkenti az állat kínzó éhségérzetét.
Mivel a mérgek többnyire a takarmányokkal jutnak a ló szervezetébe, ezért nem mindegy, hogy milyen állapotban van az emésztőrendszer nyálkahártyája. A gyomor-és bélfekélyes lovaknál, vagy amelyek szivárgó bél szindrómában szenvednek, erőteljesebben jelentkezik a mérgezés, mert a növényi hatóanyagok könnyebben és hatékonyabban jutnak a véráramba. Ezért feltételezhető, hogy a gyakran vagy hosszú időn keresztül gyulladáscsökkentő gyógyszerrel kezelt lovak megbetegedésének nagyobb lehet a kockázata.
A máj, mint a mérgek és egyéb testidegen anyagok legfontosabb semlegesítő szerve, szintén fontos szerepet játszik a mérgezések kivédésében.
A rendszeresen májregeneráló kúrában részesülő lovak mája egészségesebb, így joggal feltételezhető, hogy könnyebben elbontja a mérgező anyagokat - legalábbis egy bizonyos szintű, azaz súlyosságú mérgezésig. A máriatövismaggal rendszeresen etetett lovaknál például a máj biotranszformációja hatékonyabb, aminek számos előnye van.
Ami az elfogyasztott növény mennyiségét illeti, még nem állnak rendelkezésre pontos adatok a legtöbb növényfajra vonatkozóan. Azt azért tudjuk, hogy ha a réten tömegesen nőtt zsurló, cickafark vagy aranyvessző fordul elő, akkor annak ellenére, hogy kis mennyiségben ezeknek gyógyhatásuk van, nagymennyiségben a szénában már valószínűleg mérgezést fognak okozni.
Az sem mindegy, melyik részét ette meg a ló az adott növénynek, hiszen pl. a fekete bodza virága gyógyhatású, míg levele és kérge mérgező.
A gyógynövények által okozott mérgezéseknél az elfogyasztott készítmény formája is számít, hiszen a növényi kivonatok és illóolajok töményebbek, mint a szárított növények. Különbséget jelent az is, hogy adott növényt szárazon vagy frissen fogyasztotta-e a ló, mert egyes mérgező anyagok részben vagy teljesen elbomlanak a szárítás során, míg mások nem, sőt van, melyek ekkor válnak mérgezővé.
Elképzelhető, hogy a károsító hatást nem szájon át való felvétel útján fejti ki egy mérgező növényi rész, hanem például belélegzéssel (macskagyökér vagy somkóró por), vagy érintéssel (szemet irritáló tejoltó galaj, bőrvörösítő kutyatej tejnedve a legelőn). A növényi pollenek által kiváltott allergia viszont NEM mérgezés.
A lovakra mérgező növényekről és anyagokról szóló cikkek tartalomjegyéke:
https://www.fitocavallo.com/post/novenyi-mergezes-lovak-bevezeto
Köszönöm Prof. Mézes Miklós takarmánytoxikológus egyetemi tanárnak és dr. Cserhalmi Dániel egyetemi tanárnak a lektorálást!
Észrevételeiddel, kérdéseddel fordulj hozzánk bizalommal a fitocavallo@gmail.com címen!
4 megtekintés